Mindig is szerettem volna hosszú időre elutazni külföldre, mint önkéntes, és végül idén júniusban sikerült hála a Fiatalok a Vidékért Egyesületnek, ami az EVS program része. Az EVS a „European Voluntary Service”, azaz Európai Önkéntes Szolgálat nevének angol rövidítése. A programot az Európai Bizottság azért hozta létre, hogy a fiataloknak lehetőséget adjon tudásuk, készségeik fejlesztésére, elősegítse társadalmi mobilitásukat, és ösztönözze kezdeményezőkészségüket. Az EVS támogatást nyújt ahhoz, hogy 18-30 éves fiatalok hosszabb időre (de legfeljebb 12 hónapra) bekapcsolódjanak egy külföldön működő szervezet mindennapos munkájába, képességeiket fejleszthessék, nyelvet tanuljanak, új területeken tapasztalatokat szerezhessenek. Ez a sajátos tanulási lehetőség segítséget nyújt a fiataloknak ahhoz, hogy bekapcsolódjanak a társadalom életébe, illetve munkatapasztalatot szerezzenek, ami hozzájárulhat elhelyezkedési esélyeik növeléséhez.
Az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) célja a szolidaritás kialakítása, az aktív polgári részvétel népszerűsítése és egymás kölcsönös megértésének elősegítése a fiatalok körében.

A megérkezésem után egyből egy képzésen vettem részt, ami minden önkéntesnek kötelező a fogadó országába érkezését követően. Ez bevezetést nyújt az önkéntesek számára az őket fogadó országba és környezetbe, valamint lehetőséget teremt az egymással való ismerkedésre, és támogatja őket egy tanulást elősegítő környezet kialakításában, és saját projekt ötleteik megvalósításában. Hossza általában hét nap. Van félidős értékelő találkozó is azoknak, akik a 6 hónapnál hosszabb ideig maradnak. A félidős értékelő találkozó arra kínál lehetőséget, hogy az önkéntesek értékeljék és mérlegeljék az addig szerzett tapasztalataikat, valamint hogy a fogadó országban más projektekbe bevont önkéntesekkel is találkozzanak. A félidős értékelő találkozó hossza általában két és fél nap.

Az én képzésemet Kärsögården-ben tartották, ami egy konferencia-és szórakoztató központ Stockholm városközpontjától nem messze a Mälaren tó partján. A tréningen tizenöten voltunk, ebből négy francia, négy spanyol, a többiek cseh, portugál, orosz, német, bolgár és román származásúak, mindannyian kedvesek és lelkesek voltak, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Az egyik francia lány, Elise arról a farmról jött, ahol én is dolgozok, de ő már ott él egy hónapja.
Mi a tréning után eltöltöttünk egy hétvégét Stockholmban, ezután elutaztam Göteborgba, onnan pedig az öko farmra, ahol 3 hónapig maradok.

A farm egy Eriksberg nevű kis tengerparti város közelében fekszik az erdő közepén. Az itt élők 80%-a Göteborgban él és dolgozik, de a nyarat itt töltik. A táj gyönyörű! A farmot ugyan fák veszik körül, de a környék tele van rétekkel, sziklákkal, és negyed óra séta után máris a tengerparton vagyok. A város végében van egy öböl, ott szoktam kajakozni, és ha nem túl szeles az idő kimerészkedek a nyílt vízre. Nemrég találtam egy kis szigetet, oda járok napozni és olvasni.

A farmot Sebastian vezeti, aki eddig 70 országban járt, mert régebben újságíróként dolgozott, aztán épített egy hajót, amivel hét éven át szelte az Atlanti-óceánt. Ezen kívül profi free driver, gyakran tart free driver és joga kurzusokat a farmon. Ilyenkor kb.6-15 vendég jön, mi főzünk nekik, de részt vehetünk mi is. Továbbá a médiában is dolgozik, mint forgatókönyvíró. Ezek azért fontosak, mert egyenlőre a farm nem hoz semmi profitot. Sebastian is kezdő, csak 3 évvel ezelőtt fogott a farm a megteremtésébe és most még nagyon keveset termel. Ilyen kis külön munkákkal tud annyi pénzt előteremteni, hogy fenntartsa a helyet. De igazából nem az a fontos, hogy a farm nagy bevételt termeljen minden évben. Egyelőre a saját mézünket esszük, és mi sütjük a kenyeret, de Sebastian azt szeretné, ha csak azt a gyümölcsöt és zöldséget ennénk, amit mi termeltünk. Ezt nem csak farmlakókra, hanem általában az egész világra érti. Szerinte a gond az, hogy mindent importálunk már, ami egyre több olajat emészt fel, pedig ezeket mi is elő tudnánk állítani. Szerinte, ha majd elfogy az olaj több öko farmra lesz szükség, hogy a helyiek ott vásárolják meg az élelmiszert.
A farmon dolgozhatna egyedül is, de a másik célja, hogy létrehozzon egy kis kommunát, ahol mindenki hozzá teszi a saját tudását a farm működéséhez. Szóval minél több embert szeretne, de ehhez több viskóra lenne szükség, ugyanis mindannyian viskókban és kicsi lakókocsikban alszunk szerte a farm területén.
Ezen kívül van egy főház, aminek az alsó szintjén található a nappali, a konyha, az étkező és a fürdőszoba. A felső szint joga terem, de igazából bármilyen mozgást lehet ott végezni, pl. én ott szoktam nyújtani és erősíteni a tánchoz.
Egyelőre Sebastiannal lakok együtt egy viskóban, mert még nem fejezte a faházát, aminek még a tűzhelyét is a saját kezével agyagból és szalmából készíti el. Előttem egy sámáné volt, aki rengeteget dohányzott, ráadásul a házban növesztette a dohányt, tehát a fal rendesen megszívta magát a büdös dohányfüsttel. Miután megérkeztem az első dolgom az volt, hogy rendesen kitakarítsam. Először lemostam a falakat és polcokat, aztán lecsiszoltam a falakat, gipsszel betömtem a sérüléseket, majd újra csiszolás, mosás. Ezután rendet raktam, mert Sebastian a bejáratnál tartotta össze-vissza a cuccait, lépni se lehetett tőlük, felporszívóztam, és délután szedtem virágot, amit az ablakpárkányon helyeztem el. Tudom, hogy ezt olvasva nem tűnik nagy dolognak, de nekem ez volt az első munkám itt, soha nem csináltam még ilyet, és olyan jó érzés volt, hogy kialakítottam erre a 3 hónapra a otthonom. Eddig kicsit elveszve éreztem magam, ugyanis egyik helyről költöztem a másikra, többen aludtunk egy szobában, vagy egy családi nappaliban, ahol közös ágyon és takarón osztoszkodtunk Elise-el. Viszont ezt a viskót én hoztam rendbe a saját kezemmel ezért sokkál inkább a magaménak érzem, mint eddig bármelyik szobám.
Rajtam kívül ketten vannak, akik hosszú időre jöttek; Elise és Ben, aki egy német, 21 éves fiú, nem önkéntes, egyszerűen csak ott hagyta Németországot aztán valahogy ide vetődött és itt maradt.

Mi vagyunk az állandóak, a többiek általában 1-2 hétig maradnak itt. Ők a WWOOF (World Wide Opportunities on Organic Farms) önkéntesei, akik körbeutazzák szinte egész Svédországot, hogy minél több ökofarmon dolgozhassanak. Ennek a szervezetnek tagsági díjat kell fizetni (25 eurot) és minden más kiadás az önkéntest terheli. A WWOOF abban segít, hogy fel vedd a kapcsolatot azokkal, akikhez el szeretnél jutni, szóval egy hatalmas adatbázissal szolgál az összes helyről, ahova elutazhatsz. Eddig itt volt Johanna (svéd, kerámiaművész), Angela( kolumbiai, világosító), Jessica( tajvani, doktor) és egy estére a egy couchsurfing német srác. Velük ünnepeltem jún.21. én a  Midsummer Festival-t( Szent Iván éjszakája). Ez a nyári a nyári napforduló napja,, amikor a legrövidebb az éjszaka, és a nap az égbolton a legmagasabb delelési ponton áll. Ez hatalmas ünnep Svédországban! Ilyenkor a fényt, a Napot, a nyarat ünneplik, ugyanis télen szinte állandóan sötét van, amitől az emberek depressziósak lesznek, és általában ilyenkor hatalmasra ugrik az öngyilkosok száma. Ezért nekik a fény és a Nap egyet jelent az élettel. Ezen a napon a nők virágkoszorút hordanak, hatalmas ebédet tartanak mindenféle finomságokkal, snapszot isznak, de előtte elénekelnek valami buta nótát, szóval dalolnak és isznak megállás nélkül. Az ünnep részéhez tartozik, hogy körbe táncolnak egy hatalmas virágokból készített keresztet, ami amolyan pénisz szimbólum, vagyis a nyári termékenység jelképe. A lányok este hét különböző típusú virágot tesznek a párnájuk alá, hogy megálmodják a jövendőbelijüket.