2013. július 11., csütörtök

Minden EVS önkéntes munkát két személy vezet, vagyis egy work leader, aki a munkáért felelős, és egy mentor, aki az önkéntes privát életét segíti, ha bármi probléma felmerül neki kell elpanaszolni. Nekünk itt nincs mentorunk, de igazából mondtam is Sebastiannak, aki a work leader, hogy nincs szükségem rá, mert mindent meg tudunk beszélni, azt is, ha éppen vele van bajom.
Az első néhány napomon elég furán viselkedett velem, vagyis általában kedves volt, de néha mondott valami nyers megjegyzést, amit nem tudtam hova tenni. Viszont az első hét után megváltozott és most már nagyon megkedveltem.
Számomra igazi work leader és mentor egyszerre, mert nem csak arra tanít itt, amit meg kell tanulnom a kertészkedésről és permakultúráról, hanem azt szeretné, hogy minél függetlenebbé váljak, magam oldjam meg a problémáimat, ne legyen szükségem a férfiak segítségét kérnem, ha pl. meg szeretnék javítani valamit. Ehhez sokszor egyfajta útmutatást is ad az élethez, vagyis beszélgetünk mindenről, de tényleg szinte bármit kérdezhetek tőle, mert úgy érzem szeretné, ha jobban megérteném a világot. Azt mondta nekem, hogy tudna ő gentleman lenni, de nekem nem arra van szükségem, hanem valakire, aki úgy bánik velem, hogy tanulhassak tőle, viszont ha kicsit szigorúan kér tőlem valamit rögtön elnézést kér és hozzá teszi, tudja, hogy nem könnyű vele dolgozni.
Ha valami könnyűt szeretne megtanítani (pl. hogyan kalapáljak szögeket a fába) először ő kezdi el, majd én fejezem be, de ez igazából semmi, csak figyelnem kell és utána könnyen folytatom. A nehezebb dolgokat( pl. fűrészelni, fát vágni, kérgezni) kétféleképpen; elkezdi, majd egyszer csak azt mondja, rendben  most te jössz, és nincs mese tényleg nekem kell vagy magamtól kell rájönnöm (pl. hogyan csatlakoztassam a platót az autóhoz). Minden nehéz helyzetben az motivál, hogy csak azért is megmutatom neki, tudok én, ha akarok, nem vagyok olyan city chick, mint amilyennek hisz. A legfontosabb dolog, amit az első hónap után megtanultam, hogy semmi sem olyan nehéz, mint amilyennek hittem először.
Imádom, hogy Sebastian számára nem létezik „lányos” munka, szinte mindent csinálnom kell, amire megkér, végre van valaki, aki nem fél már előre, hogy valami bajom lesz, és előtte nyugodtan lehet hibázni, nem érdekli, mert szerinte csak a hibáinkból tanulunk.
Eddig, ha szükségem volt valamire, pl. felszerelni egy polcot, a családom valamelyik férfi tagja mindig megcsinálta, hiába kértem, hogy mutassák meg hogyan kell és majd megcsinálom, ugyan, ez nem nagy dolog, elintézik nekem, na igen, de így nem tanultam semmit.

Amikor mondtam neki, hogy elutazok egy hétre Göteborgba, megkérdezte, hol fogok lakni, hát mondtam, hogy couchsurfingen találok hostot magamnak. Mire megkérdezi kiknek írtam, mondom főleg fiúknak, mert a lányok általában nem szeretnek hostolni, mire ő egyből kifakadt, hogy nem fogok idegen fiúkkal lakni, mert nem bízhatok meg senkiben, hiába bizonygattam neki, hogy a couchsurfinget 17 éves korom óta használom és csak pozitív referenciával rendelkezőknek írtam. Még aznap írt 5 nő ismerősének, akik Göteborgban élnek és a végén megismerkedtem egy permakultúra tanárnővel(elméletileg ő volna a mentor, gyakorlatilag egy imádni való nő, de nem él a farmon), szóval 5 napot nála, a hétvégét meg egy srácnál töltöttem, akivel olyan jól összebarátkoztam, hogy augusztusban valószínűleg visszautazok hozzá.

Az első napomon, szinte rögtön, amint megérkeztem Göteborgba ezt az sms-t kaptam tőle: „Ha bármi problémád van. Írj. Most mi vagyunk a családod.” Na akkor azt hiszem egy pillanatra elolvadt mindenem, annyira jól esett.

Ha valami nagyon nehezet csinálok( pl. egyedül pakolom fel a kajakot a platóra) super lady-nek hív, de mindig vissza szólok neki: wonder woman please!




2013. június 23., vasárnap

Mindig is szerettem volna hosszú időre elutazni külföldre, mint önkéntes, és végül idén júniusban sikerült hála a Fiatalok a Vidékért Egyesületnek, ami az EVS program része. Az EVS a „European Voluntary Service”, azaz Európai Önkéntes Szolgálat nevének angol rövidítése. A programot az Európai Bizottság azért hozta létre, hogy a fiataloknak lehetőséget adjon tudásuk, készségeik fejlesztésére, elősegítse társadalmi mobilitásukat, és ösztönözze kezdeményezőkészségüket. Az EVS támogatást nyújt ahhoz, hogy 18-30 éves fiatalok hosszabb időre (de legfeljebb 12 hónapra) bekapcsolódjanak egy külföldön működő szervezet mindennapos munkájába, képességeiket fejleszthessék, nyelvet tanuljanak, új területeken tapasztalatokat szerezhessenek. Ez a sajátos tanulási lehetőség segítséget nyújt a fiataloknak ahhoz, hogy bekapcsolódjanak a társadalom életébe, illetve munkatapasztalatot szerezzenek, ami hozzájárulhat elhelyezkedési esélyeik növeléséhez.
Az Európai Önkéntes Szolgálat (EVS) célja a szolidaritás kialakítása, az aktív polgári részvétel népszerűsítése és egymás kölcsönös megértésének elősegítése a fiatalok körében.

A megérkezésem után egyből egy képzésen vettem részt, ami minden önkéntesnek kötelező a fogadó országába érkezését követően. Ez bevezetést nyújt az önkéntesek számára az őket fogadó országba és környezetbe, valamint lehetőséget teremt az egymással való ismerkedésre, és támogatja őket egy tanulást elősegítő környezet kialakításában, és saját projekt ötleteik megvalósításában. Hossza általában hét nap. Van félidős értékelő találkozó is azoknak, akik a 6 hónapnál hosszabb ideig maradnak. A félidős értékelő találkozó arra kínál lehetőséget, hogy az önkéntesek értékeljék és mérlegeljék az addig szerzett tapasztalataikat, valamint hogy a fogadó országban más projektekbe bevont önkéntesekkel is találkozzanak. A félidős értékelő találkozó hossza általában két és fél nap.

Az én képzésemet Kärsögården-ben tartották, ami egy konferencia-és szórakoztató központ Stockholm városközpontjától nem messze a Mälaren tó partján. A tréningen tizenöten voltunk, ebből négy francia, négy spanyol, a többiek cseh, portugál, orosz, német, bolgár és román származásúak, mindannyian kedvesek és lelkesek voltak, azóta is tartjuk a kapcsolatot. Az egyik francia lány, Elise arról a farmról jött, ahol én is dolgozok, de ő már ott él egy hónapja.
Mi a tréning után eltöltöttünk egy hétvégét Stockholmban, ezután elutaztam Göteborgba, onnan pedig az öko farmra, ahol 3 hónapig maradok.

A farm egy Eriksberg nevű kis tengerparti város közelében fekszik az erdő közepén. Az itt élők 80%-a Göteborgban él és dolgozik, de a nyarat itt töltik. A táj gyönyörű! A farmot ugyan fák veszik körül, de a környék tele van rétekkel, sziklákkal, és negyed óra séta után máris a tengerparton vagyok. A város végében van egy öböl, ott szoktam kajakozni, és ha nem túl szeles az idő kimerészkedek a nyílt vízre. Nemrég találtam egy kis szigetet, oda járok napozni és olvasni.
A farmot Sebastian vezeti, aki eddig 70 országban járt, mert régebben újságíróként dolgozott, aztán épített egy hajót, amivel hét éven át szelte az Atlanti-óceánt. Ezen kívül profi free driver, gyakran tart free driver és joga kurzusokat a farmon. Ilyenkor kb.6-15 vendég jön, mi főzünk nekik, de részt vehetünk mi is. Továbbá a médiában is dolgozik, mint forgatókönyvíró. Ezek azért fontosak, mert egyenlőre a farm nem hoz semmi profitot. Sebastian is kezdő, csak 3 évvel ezelőtt fogott a farm a megteremtésébe és most még nagyon keveset termel. Ilyen kis külön munkákkal tud annyi pénzt előteremteni, hogy fenntartsa a helyet. De igazából nem az a fontos, hogy a farm nagy bevételt termeljen minden évben. Egyelőre a saját mézünket esszük, és mi sütjük a kenyeret, de Sebastian azt szeretné, ha csak azt a gyümölcsöt és zöldséget ennénk, amit mi termeltünk. Ezt nem csak farmlakókra, hanem általában az egész világra érti. Szerinte a gond az, hogy mindent importálunk már, ami egyre több olajat emészt fel, pedig ezeket mi is elő tudnánk állítani. Szerinte, ha majd elfogy az olaj több öko farmra lesz szükség, hogy a helyiek ott vásárolják meg az élelmiszert.
A farmon dolgozhatna egyedül is, de a másik célja, hogy létrehozzon egy kis kommunát, ahol mindenki hozzá teszi a saját tudását a farm működéséhez. Szóval minél több embert szeretne, de ehhez több viskóra lenne szükség, ugyanis mindannyian viskókban és kicsi lakókocsikban alszunk szerte a farm területén.
Ezen kívül van egy főház, aminek az alsó szintjén található a nappali, a konyha, az étkező és a fürdőszoba. A felső szint joga terem, de igazából bármilyen mozgást lehet ott végezni, pl. én ott szoktam nyújtani és erősíteni a tánchoz.
Egyelőre Sebastiannal lakok együtt egy viskóban, mert még nem fejezte a faházát, aminek még a tűzhelyét is a saját kezével agyagból és szalmából készíti el. Előttem egy sámáné volt, aki rengeteget dohányzott, ráadásul a házban növesztette a dohányt, tehát a fal rendesen megszívta magát a büdös dohányfüsttel. Miután megérkeztem az első dolgom az volt, hogy rendesen kitakarítsam. Először lemostam a falakat és polcokat, aztán lecsiszoltam a falakat, gipsszel betömtem a sérüléseket, majd újra csiszolás, mosás. Ezután rendet raktam, mert Sebastian a bejáratnál tartotta össze-vissza a cuccait, lépni se lehetett tőlük, felporszívóztam, és délután szedtem virágot, amit az ablakpárkányon helyeztem el. Tudom, hogy ezt olvasva nem tűnik nagy dolognak, de nekem ez volt az első munkám itt, soha nem csináltam még ilyet, és olyan jó érzés volt, hogy kialakítottam erre a 3 hónapra a otthonom. Eddig kicsit elveszve éreztem magam, ugyanis egyik helyről költöztem a másikra, többen aludtunk egy szobában, vagy egy családi nappaliban, ahol közös ágyon és takarón osztoszkodtunk Elise-el. Viszont ezt a viskót én hoztam rendbe a saját kezemmel ezért sokkál inkább a magaménak érzem, mint eddig bármelyik szobám.
Rajtam kívül ketten vannak, akik hosszú időre jöttek; Elise és Ben, aki egy német, 21 éves fiú, nem önkéntes, egyszerűen csak ott hagyta Németországot aztán valahogy ide vetődött és itt maradt.

Mi vagyunk az állandóak, a többiek általában 1-2 hétig maradnak itt. Ők a WWOOF (World Wide Opportunities on Organic Farms) önkéntesei, akik körbeutazzák szinte egész Svédországot, hogy minél több ökofarmon dolgozhassanak. Ennek a szervezetnek tagsági díjat kell fizetni (25 eurot) és minden más kiadás az önkéntest terheli. A WWOOF abban segít, hogy fel vedd a kapcsolatot azokkal, akikhez el szeretnél jutni, szóval egy hatalmas adatbázissal szolgál az összes helyről, ahova elutazhatsz. Eddig itt volt Johanna (svéd, kerámiaművész), Angela( kolumbiai, világosító), Jessica( tajvani, doktor) és egy estére a egy couchsurfing német srác. Velük ünnepeltem jún.21. én a  Midsummer Festival-t( Szent Iván éjszakája). Ez a nyári a nyári napforduló napja,, amikor a legrövidebb az éjszaka, és a nap az égbolton a legmagasabb delelési ponton áll. Ez hatalmas ünnep Svédországban! Ilyenkor a fényt, a Napot, a nyarat ünneplik, ugyanis télen szinte állandóan sötét van, amitől az emberek depressziósak lesznek, és általában ilyenkor hatalmasra ugrik az öngyilkosok száma. Ezért nekik a fény és a Nap egyet jelent az élettel. Ezen a napon a nők virágkoszorút hordanak, hatalmas ebédet tartanak mindenféle finomságokkal, snapszot isznak, de előtte elénekelnek valami buta nótát, szóval dalolnak és isznak megállás nélkül. Az ünnep részéhez tartozik, hogy körbe táncolnak egy hatalmas virágokból készített keresztet, ami amolyan pénisz szimbólum, vagyis a nyári termékenység jelképe. A lányok este hét különböző típusú virágot tesznek a párnájuk alá, hogy megálmodják a jövendőbelijüket.